Kolilakók
1.fejezet
Csak mi…
Csönd.A szobában ezt csak az óra ketyegése töri meg.Épp a olvasok,majd hallok egy hatalmas puffanást odalentről.Ki megyek az emelet előszobájába,a lépcsőházban egy nagy kivágáson, le lehet nézni a nappalira,de belátás van a konyhába is.A boltíves ajtón túl öcsémet látom,két barátjával,lábán görkori.A haverjaival éppen a saját készítésű limonádéját isszák,és itt be is bizonyosodik hatalmas tudása a konyhai dolgok iránt,mivel épp köpik ki az elcitromozott löttyöt.
Két osztálytársa : Michael és Sebes Jimmy-ez utóbbi a gúnynevét nem a gyorsasága miatt kapta,hanem mert nem volt olyan nap,hogy ne lenne legalább hat vérző sebesülése,a másik meg folyton az orrát túrja,jellemző milyen barátai vannak…-,szóval kettejüknél nem görkorcsolya van,hanem egy-egy gördeszka a lábuk alatt.Öcsém folyton ezzel nyaggatja anyuékat,hogy vegyenek már neki egyet,de viselkedése,és egyéb más dolgok miatt nem kaphat.
A puffanás miatt léptem ki szobám rejtekéből,így meg kell tudnom miből származik,tehát lemegyek,bár nem nagy kedvem van őket ismét fenyíteni,de úgy látom muszály lesz.Leérve a lépcsőn befordulok a konyhába,a fiúk látszólag nem észleltek semmi féle hangot,csak röhögnek,meg baromkodnak.A konyhában semmi sincs leesve a földre,szóval nem tudom mi lehetett az.
-Adam,nem hallottatok valami hangot?-nézek rá kérdőn.
-Milyen hangot?Mi csak ittunk egy kis limonádét,nem figyeltünk fel bármiféle hangra.-szólt,közben furcsán tekint rám,mert nem érti mit kellett volna hallania.
-Mintha valami leesett volna valahonnan…
-Hmm…érdekes.-elgondolkodó fejet vág a kis pisis öcsém,mintha valami nagy ember lenne.
-Na mindegy,biztos a szomszéd volt.-már kijöttem a konyhából,de visszaszólok nekik- A konyha ragyogjon,mire anyu hazaér,nem kívánok megint utánatok takarítani!
Felmegyek a szobámba,ráülök az ágyamra.Már nem is zavar a dolog ami miatt az előbb kimozdultam innen.Kezembe veszem a könyvem amit az előbb félbehagytam és olvasom.De mielőtt teljesen lenyugodhattam volna,egyszer csak leesik a tankönyvem az asztalról.Furcsállom,de nem igazán érdekel,a gravitációra fogom a dolgot,fölveszem és visszateszem az asztalra.
Este elmegyek fürdeni,hirtelen benyit Adam,zihál,az arca teljesen fehér.
-Adam mi a francot akarsz itt?!Épp fürdök!-lejebb ereszkedek a kádban,még is csak fiú,ne lásson már mindent.
-Költözünk.-mondja nyugodtra véve hangját,bár nem úgy néz ki mint aki olyan nyugalmas.
Eléggé meglepődök,mi az,mért költözünk el?
-Miért?
-Anyu új munkát kapott.
-És hova megyünk?
-Egy koliba.
-Mivan?
-Gyere le.-ezzel kimegy a fürdőszobából,otthagyva engem teljesen kiakadva,és értetlenül.
Bemegyek a szobámba,fölöltözök,és lemegyek a nappaliba ahol már a szüleim és az öcsém is ott vannak.Leülök a kanapé karfájára.Érdeklődve várom mit akarnak ezzel mondani.”Koliba” nem értem,mért mondta ezt Adam?
-Alexis,Adam…-szólt nyugodtan anyám.-Költöztök.
-Jó ezt tud-…Hogy?Csak mi?